Már gyermekkoromtól kezdve életem eleme volt a mozgás; tornáztam, sportoltam, míg végül rátaláltam arra az ágazatra, amiért úgy érzetem, hogy minden akadállyal szembeszállva képes vagyok olykor -talán erőmön felül is- küzdeni, ez pedig a táncművészet volt.
Szerencsésnek érzetem magam, amiért már fiatalon tudtam, hogy miért szeretnék küzdeni az életben. A sok-sok évnyi tanulás következménye képen a mozgáson keresztül megismerhettem a saját testem anatómiáját is, amely viszont arra is rávilágított, hogy mennyi ízületi deformálódással és szalag, – illetve izomproblémával jár az álmom megvalósítása. Sokáig kerestem azt a fajta izomfejlesztő, de ízület kímélő egészséges és hatásosan erősítő módszert, mellyel kompenzálni tudnám a már meglévő problémákat, így találtam rá felnőtt fejjel a pilates módszerre, melynek áldásos és nyugtató hatásába azonnal beleszerettem.
A hatha jógával komolyabban egy hosszan tartó és nem múló betegség miatt kerültem kapcsolatban, amely szövődményeire orvosom azt mondta, hogy sajnos a vele járó fájdalmakat életem végéig viselnem kell. Ezt képtelen voltam elfogadni, úgy érzetem, hogy ehhez még túl fiatal és makacs vagyok, így édesanyám javaslatára neki álltam a „jóga kúrámnak”, aminek eredménye nem csak egészségi állapotomat, hanem a belső én-hez való viszonyomat is megváltoztatta. Lassan, de biztosan kialakult bennem a vágy, hogy komolyabban is megismerkedjem ezzel a csodálatos, ősi módszerrel és ennek filozófiájával. Azóta is -ha időm engedi-bújom a témával kapcsolatos könyveket tudásom fejlesztése érdekében miközben a „véletlen” sorra olyan előadásokra juttat el, ahol hasonló gondolkodású emberekkel és nagy tudású mesterekkel ismerkedhetek meg. (Így jutottam el ide a belső barlangba is, amiért nagyon hálás vagyok.)
Mindezek eredményeképpen jelenleg a Táncművészeti Főiskola hallgatója, illetve 2009 óta okleveles pilates és jóga oktató vagyok, és nem utolsó sorban egy boldog ember, amiért ezzel a három dologgal foglalkozhatok.
