Mosószóda

Egy kis történelem…

Már az egyiptomiak is ismertek egy, a sivatag kiszáradt tavaiban fellelhető anyagot, amely elsősorban nátrium-karbonátot, egy kevés nátrium-kloridot és nátrium-szulfátot tartalmazott. Az általuk tisztításra, balzsamozásra és az élelmiszerek tartósítására használt természetes szert az egész ókori világ ismerte. A héber neve neter volt (a Bibliában két helyen is szerepel), a rómaiak nitrumnak nevezték. Plinius idejében, a Krisztus utáni első században zsír vagy olaj felhasználásával szappant állítottak elő belőle. Mivel azonban a nitrum drága importcikknek számított, a fürdőkben csak hajápolásra és gyógyászati célokra alkalmazták.
A természetes szódát, vagy sziksót hazánkban is régóta ismerik. Az Árpád-kortól egészen a XIX. századig a szikes talajokon vagy a tavakban kivirágzott sziksót összeseperték, vízben feloldották, a földes részektől megtisztították és a háziszappan előállításánál használták.
A szóda ipari előállítására először az 1790 körül felfedezett Leblanc-féle eljárást alkalmazták, amelyet majd’ száz év múlva egy jóval hatékonyabb módszer váltott fel.
Ernest Solvay belga kémikus bátyjával, Alfred-del együtt dolgozta ki 1861-ben a máig is használatos Solvay-eljárást, amely az első világháború után terjedt el szélesebb körben.

Környezetbarát eljárás, fair trade szemlélet
A Solvay-eljárás során a mosószódát mészkőből (kálcium-karbonát) és sós vízből (tömény nátrium-klorid oldat) állítják elő. A kalcium-karbonátot addig hevítik, amíg kalcium-oxid és szén-dioxid keletkezik belőle, majd a szén-dioxidot ammóniás nátrium-klorid oldaton buborékoltatják át. Az oldatból ekkor nátrium-hidrogénkarbonát, azaz szódabikarbóna válik ki. A nátrium-hidrogénkarbonátot további hevítéssel mosószódává és szén-dioxiddá alakítják. Az ammónium-kloridot az első lépésből származó kalcium-oxiddal hevítik az ammónia visszanyerésére. Ily módon az eljárás melléktermékei visszafordíthatóak a folyamatba.
Az eljárás szabadalmaztatása után a feltaláló jelentős vagyonra tett szert, amelynek nagy részét jótékony célokra fordította. A haladó nézeteket valló gyártulajdonos saját üzemében bevezette a 8 órás munkanapot, dolgozóinak nyugdíjat és fizetett szabadságot is biztosított.

Mosás „zöld módra”
A fentiekből látható, hogy mosószóda környezetbarát, mert olyan körfolyamatban állítják elő, amelynek nincs káros mellékterméke. Túl nagy mennyiségben a talaj szikesedését okozhatja, ezért azokon a csatornázatlan területeken, ahol magas a talajvízszint, nem ajánlott. Másutt kiválóan helyettesítheti a foszfátos tisztítószereket, amelyek környezetterhelő hatása jelentős. Tisztító, zsíroldó és vízlágyító hatása alkalmassá teszi az erősen szennyezett ruhák, felületek tisztítására.

Nézzük, hogyan fest mindez a gyakorlatban!
Ha egy liter forró vízben feloldunk három evőkanálnyi mosószódát, a legzsírosabb tűzhelyet, csempét, linóleumot is megtisztíthatjuk. A piszkos kefék, konyharuhák, rongyok, szivacsok meleg, mosószódás vízben tisztíthatók, szagtalaníthatók.
Mosásnál a szokásosan használatos mosópor (vagy mosódió!) adagjának a felét helyettesíthetjük mosószódával, de fehér ruhákhoz hagyományos mosópor nélkül is használhatjuk. Ha erősen szennyezett, foltos, olajos ruhát mosunk, egy éjszakára áztassuk be mosószódás langyos vízbe.
Mosogatáskor 5 liter forró vízben oldjunk fel egy evőkanál mosószódát. Az oldat eltávolítja az edényekről a zsiradékot, az égett foltokat. Az üvegedényeket elmosás után ecetes vízzel ajánlatos leöblíteni, különben foltosan száradnak. Figyelem! Alumínium edényeket ne mossunk vele!
Napjainkban a mosószóda reneszánszát éli. Olcsó és környezetbarát volta miatt egyre többen fedezik fel ismét ezt a régi-új tisztítószert