Újmedicina
Új Orvostudomány-Új Medicina
Dr. med. Mag. theol. Ryke Geerd Hamer
(belgyógyász szakorvos, fizikus és a teológia magisztere)
Hamer doktor idén 75 éves, minden túlzás nélkül korunk Galileije.
Galilei esetében nem sok vizet zavart a hétköznapi ember számára a naprendszerünk keringési elmélete. Azonban a megbetegedések kialakulásának ismerete ÉLET-HALÁL KÉRDÉS minden épeszű és józan gondolkodású ember számára. Galilei felismerése az Egyház világnézetére és mindentudóságának látszatára volt hiteltelenítő hatással. A jóságos, szerető Istent képviselő, teljhatalmú Egyház hajszál híján máglyára küldte. Az élve elégetést Galilei úgy úszta meg, hogy “esküvel letagadtatták vele” korszakalkotó felfedezését. Ez az inkvizíciós motívum visszaköszön 1986-ban, amikor a Hamer doktor ellen indított Bírósági Eljárás végén megfosztották őt orvosi hivatásának gyakorlása jogától, szó szerint az ítélet: “Nem tagadja le esküvel a Rák Vastörvényét, és nem tér meg az akadémikus orvostudományhoz.” Hátborzongató megélni a való világunkban, hogy a lelketlen Pénzérdek hogyan próbálta meg Hamer doktort elhallgattatni. Az Életnek, az Igazságnak azonban nem lehet gátat vetni. Mert az igazság megismételhető.
Korszakalkotó felfedezése szükségtelenné tesz számos költséges és haszontalan, fél-megoldás jellegű gyógykezelést. A korunkban Istent és Igazságot képviselő Hatóságok eljárás alá vonták. Szervezett lejárató kampányt indítottak ellene, és az addig nagyra becsült és nemzetközileg elismert feltalálót és újítót hirtelen sarlatánnak titulálták. Az igazán szembetűnő, hogy a németországi újságok és televízióadók kórusban és szinkronban szajkózták a mocskolódást. Szó sem esett a hihetetlen gyógyulási eredményekről! (A Burgaui GNM-klinikán 6500 “menthetetlennek” nyilvánított rákos beteget láttak el, melyből 5 év múlva bizonyítottan 5900-an éltek, sőt élnek is!) Hamer doktort idős kora ellenére két alkalommal börtönbe zárták. Tessenek ebbe belegondolni.
Egyetlen bűne az, hogy nem tartotta titokban a felfedezését. Többször megpróbálták megmérgezni, a rendőrség terrorizálta, és több, mint 60 alkalommal próbálták meg kényszer-elmegyógykezelni. Mivel Hamer doktort így sem sikerült elhallgattatni, az óriási mennyiségű hitelesített, egyértelmű bizonyíték birtokában nem sikerült lejáratni és meghazudtolni, így “demokratikus eszközökkel” száműzték Ausztriából, Németországból, Franciaországból, Spanyolországból, ahol orvosokat képzett és kórházakat alapított. Jelenleg Norvégiában él, kutatásokat végez, szakmai anyagokat és publikációkat készít.
Hamer doktor életrajza
Ryke Geerd Hamer 1935-ben a Rajna-vidéken született. Az édesapja protestáns lelkész, édesanyja firenzei családból való, egy optimális keverék állhatatosságból és kemény-fejűségből, egyrészről fantázia, másrészről szív. Teológiai, fizikai és orvosi egyetemi végzettségeket szerez. Ezután pszichiátriára, neurológiára és belgyógyászatra szakosodik. Doktori disszertációját az agyi tumorokról írja. Tizenöt éves gyakorlati tapasztalattal a háta mögött, feleségül vesz egy orvostanhallgató lányt, majd négy gyermekük születik.
Ami őt ebben az életszakaszában leginkább lefoglalja, az a pszichózisok (elmebajok) eredetének kutatása. A lökést a pszichiátriai zártosztályok pácienseinek embertelen helyzetével való megütközés adja. Mégis, az események – amelyeket az élet állított elébe – vezetnek el ahhoz, hogy tanulmányait félbeszakítja. Aztán tíz évvel később megoldást talál és visszatér az elmebajokra is, a betegségnek egy új megértésével gazdagodva, amelyekhez a rákkutatás területén folytatott vizsgálatai által jutott.
1978. augusztus 18-án a tizenkilenc éves fiát, Dirk-et, aki éppen Korzika Cavallo szigeténél, egy lehorgonyzott csónakban aludt, lőfegyverrel súlyosan megsebesítik. Száztizenegy nap haláltusa után Dirk az apja karjaiban hal meg – micsoda sokk ez egy édesapának!
A rákövetkezendő hetekben, Hamer hererákban betegedik meg, de a hagyományos orvostudományból tanultak alapján még nem látja meg a közvetlen összefüggést az elszenvedett trauma* és a betegség között. A saját onkológusai szembesítik a brutális diagnózissal: “Dr. Hamer, Önnek rákja van, és körülbelül 1 százalék esélye a túlélésre?…”
Betegsége ellenére Hamer tovább dolgozik egy, a Müncheni Egyetemhez tartozó klinika nőgyógyászati osztályán, ahol kb. kétszáz rákos beteget kezelnek. Mély tapintattal egymás után kérdezi meg a pácienseket a betegségükről, és rájön arra, hogy ők mindannyian – ahogy ő maga is – a tumor megjelenésének hónapjaiban egy súlyos traumát (érzelmi megrázkódtatást) szenvedtek el. Mivel Hamer felfedezéséről beszélni merészel a bajor televízióban, a kórháztól megkapja a felmondását. Eddig az időpontig Hamer már összeállított egy dossziét kétszáz anamnézissel (kórtörténettel) és folytatja a kutatást egy másik klinikán Kölnben, ahol főleg tüdőrákos betegeket kezelnek. Ott megállapítja, hogy a tüdőrákot sem a dohány okozza, ugyanis a betegek felénél nemdohányzókról van szó! Ezen túl felfedezi ugyanazt az “Ok-Következmény” kapcsolatot, a sokkélmény valamint a betegségek kitörése (megjelenése) között, mint ahogy azt már Münchenben megfigyelhette. Csakhogy itt ezúttal a traumának egy más fajtájáról van szó, mint amit a nőgyógyászaton megfigyeltek.
1981 őszén, a Tübingeni Egyetem Orvostudományi Karán – ahol ő maga is orvosi diplomáját szerezte – nyújtja be habilitációs beadványát Hamer, amelyhez kétszáz beteglapot mellékel, és hetven eset részletes leírását, amelyet a különböző illetékes osztályok orvosai az ő felfedezéseinek felülvizsgálata után hitelesítettek.
Tréfásan így szólt erre az ő egykori professzora: “Hamer doktor, ez túl szép, hogy igaz legyen… De ha még úgy is volna, közel lehetetlennek tűnik, hogy pont maga fedezte fel ezt. De félre a tréfával, mihamarabb meg kell vizsgálnunk, itt az én intézményemben.”
Mégis anélkül, hogy az Orvostudományi Kar bármilyen okot megnevezett volna, nem engedélyezi az adatok ellenőrzését, és 1982-ben az összes beteglap hirtelen eltűnik.
Ennek következtében a Tübingeni Egyetem százötven orvosa nem tudta ellenőrizni Dr. Hamer felfedezéseit, és ezzel azok továbbra sem voltak tudományosan igazoltak, elismertek, alkalmazhatóak.
Ettől a pillanattól kezdve Dr. Hamer számára egyfajta vesszőfutás kezdődik, ami végül 1986-ban éri el csúcspontját, amikor elveszik tőle az orvosi praktizálás jogát, szó szerint az ítélet: “Nem tagadja le esküvel a Rák Vastörvényét és nem tér meg a hagyományos orvostudományhoz.” Az inkvizíciós fogalmazás utal a döntés beállítottságára.
(A “Rák Vastörvénye”: Hamer így nevezte el az általa felfedezett Ok-Következmény kapcsolatot. Miután Hamer saját magán is alkalmazta felfedezését, ma kitűnő egészségnek örvend.) Ezt az ítéletet a bíróság “feltehetően demencia” (szellemi elbutulás) miatt megerősíti. Egészen 1989. december 9-ig várnia kell, amikor felfedezéseit egy Prof. Birkmayer által aláírt jegyzőkönyvben végre hivatalosan is elismerik. Prof. Birkmayer az orvostudományok és a vegytan doktora, a Bécsi Egyetem rákkutatási tanszékének vezetője.
De még ez sem elég, hogy helyt adjanak az újból és újból benyújtott orvosi visszahelyezési kérelmének, sem hogy az egészségügyi rendszer és a média kitartó bojkottját megtörjék. Hamar világossá válik, Dr. Hamer nemkívánatos, mert túl sok érdek forog kockán: gazdasági, pénzügyi, ideológiai és hatalmi érdekek. Az egészségben nincs üzlet.
Ez odáig vezet, hogy 1997-ben elítélik, mert a korábbi praxiseltiltás ellenére, három beteg emberrel, azok egészségéről beszélgetett (bármi ellenszolgáltatás nélkül!). A bíróság a beszélgetéseket kezelésnek nyilvánította és ezzel őt börtönbüntetésre ítélte, mert hivatás-gyakorlási tilalmát megszegte. Hamer több mint egy évet tölt el börtönben, és ebből a tapasztalatából erősebben kerül ki, mint addig valaha.
Hamer doktor minden szervezett támadás és lejáratókampány ellenére kitartott, és 1998. szeptember 8-án és 9-én a szlovákiai Trnava Egyetem végrehajtja és hatóságilag igazolja a Új Orvostudomány maradéktalan helytállóságát.
Miután az illetékes Tübingeni Egyetem 28 éve megtagadja Hamer doktor felfedezéseinek felülvizsgálatát – holott már több Bírósági Végzés is kötelezi rá, – a nagyszombati Trnava Egyetem végrehajtotta az Új Medicina tudományos felülvizsgálatát, és hatóságilag igazolta annak helytállóságát.
Az Új Orvostudomány IGAZ. Hiszünk a szemünknek?
| A biológiai természettörvények |
| ”Az Új Orvostudomány napvilágra kerülése egy óriási előrelépés, egy civilizációs lépcsőfok az emberiség történelmében, azon belül is a megbetegedések megértésében, kezelésében és vezérlésében. Először van lehetőségünk megérteni, és tudatosan vezérelni testi elváltozásainkat. A mandulagyulladástól a rákos megbetegedésekig…
Mielőtt azt gondolnád, hogy ez valami valóságtól elrugaszkodott elgondolás, vagy feltételezés, tudnod kell, hogy az Új Orvostudomány természettudományos alapokon nyugszik. Egyszerre három szinten igazolt és bizonyított! A „tudományos feltételezések” kivételével a „régi orvostudomány” minden tényszerű adatára támaszkodik! Ami az iskolában oktatott orvostudományban tény volt, az itt is tény. Vérkép, leletek, adatok, tünetek… Attól „új” ez az orvostudomány, hogy az adatokból levont következtetés változott meg, és valami egészen más, mint amiben korábban „hittünk” – a megbetegedés nem más, mint egy értelmes biológiai válaszreakció érzelmi kilengéseinkre – és nem „kórokozók aljas támadása”, vagy a testünk tönkremenetele. Az Új Medicina természettudomány! Sokkal több, mint a „régi”, sokkal több tényszerű adatot foglal magába, a testi megbetegedésekkel együtt járó agyi és lelki jelenségekről. Az Új Orvostudomány nem csak egy, hanem egyszerre három szinten térképezi fel az embert, lélek, agy és szervek összességében. A „régi” orvostudomány csak és kizárólag a testi tünetekre korlátozódott, elvágta magától a lehetőséget, hogy megértse a betegségek kialakulásának mechanizmusát. Az agyat egy lapon említette a szervekkel – figyelmen kívül hagyta annak különleges, vezérlő szerepét – és a lélekkel pedig, egyáltalán nem foglalkozott. Ez azt jelenti, nem vették figyelembe, nem vizsgálták, nem regisztrálták a megbetegedésekkel együtt járó lelki folyamatokat. Ez súlyos hiányosság! Döbbenetes tény, hogy az iskolában oktatott orvostudományban soha nem keresték a megbetegedések értelmét! Vizsgálódás nélkül abból indultak, ki, hogy az, valami természetellenes, abnormális és kivágni, kimérgezni, kiégetni való dolog. A vizsgálódás kiterjesztésével viszont beigazolódott, hogy ezek értelmes jelenségek, amelyek a lelki konfliktusainkból, a közben érzett érzelmi kilengéseink hatására alakulnak ki. Ráadásul minden testi folyamatot az agyunk vezérel! (…) Az Új Orvostudományban helyére kerültek az agyi „elváltozások” (mert az agyban minden megbetegedésnek nyoma van) és a korábbi orvostudományi rendszer kibővült a lelki tünetekkel is. Végeredményben kiderül, hogy megbetegedés nem más, mint egy Lelki– Agyi- Szervi szinteken egyszerre és párhuzamosan lezajló folyamat, aminek biológiai értelme, célja, rendeltetése van, és ez nem más, mint a túlélés biztosítása, lehetővé tétele.
Először is, mi az a természettörvény?
Olyan szabályszerűség, törvényszerűség, ami tény, tehát igaz, és ezért bárhol, bármikor, bárki által ellenőrizhető. Például ahhoz, hogy egy kisgyermek megszülessen, kell egy férfi és egy nő. Egy nőből vagy két nőből, egy férfiből vagy két férfiből nem jöhet létre kisgyermek. Ez természettudományos tény. Akárcsak a gravitáció létezése. Akár hiszel benne, akár nem, ha kilépsz az ablakon a negyedik emeletről, összetöröd magad. (Persze mondhatjuk naiv, babonás módon, hogy a gravitáció ezért rosszindulatú – de ez attól, még nem úgy van.) Mielőtt a természettörvényekre kitérünk, szeretnék néhány szót ejteni arról az emberről, akinek a mai tudásunk köszönhető. A biológiai természettörvények felfedezése, az összefüggések feltárása és az Új Orvostudomány leírása a német kutatóorvos, Dr. Ryke Geerd Hamer nevéhez fűződik. 1978-ban a fiát baleset érte, és a fiú édesapja karjaiban meghalt. Borzasztó sokk volt ez az édesapjának. Hamer doktornak ezután feltűnt, hogy 1979 tavaszán kialakult egy hererákja. Mivel ő „orvos”, és hallott már a biológiáról, volt már fogalma a testünk szerveinek biológiai funkciójáról, felötlött benne a kérdés: „Vajon van-e valami összefüggés a fiam, utódom elvesztése, és a szaporító szervrendszerem – a herém – „daganatos” elváltozása között?„ Hamer doktor ebben az időben egy németországi rákklinikán dolgozott belgyógyász főorvosként. Egyben lehetősége volt elbeszélgetni sok rákos beteggel, és betegei esettörténetét kezdte kutatni… Rájött, hogy minden hererákos beteg életében történt egy övéhez hasonló súlyos érzelmi megrázkódtatás, röviddel a rák megjelenését megelőzően! Ami igazán érdekes dolog, hogy a hererákos betegek esetfeltárásánál csupán egyetlen egy közös nevezőt talált! Egyetlen egy dolog volt közös a hererákos betegeknél, az elszenvedett sokkélmények, a lelki megrázkódtatások érzelmi tartalma: egy súlyos veszteségi konfliktus önértékelés letöréssel: egy szeretett hozzátartozó, gyermek, családtag, barát, vagy éppen háziállat elvesztése vonatkozásában. Hamer doktor ezután rájött, hogy a máj-daganatnál másféle, éhezési, éhen-pusztulási konfliktusról van szó. Úgy tűnt, minden ráktípusnak van sajátos, elváltozást beindító érzelmi konfliktusa… Ezen a nyomon elindulva Hamer doktor az elmúlt két évtizedben barátai segítségével, több mint negyvenezer esettörténet alapján állította össze az Új Orvostudomány tudományos táblázatát. Az ebben foglaltak, bárhol, bármikor, bárkin ellenőrizhetőek. A táblázat tartalmazza az említésre méltó megbetegedéseket, a megbetegedéseket kiváltó biológiai konfliktusok érzelmi tartalmát, az elváltozáshoz tartozó agyi góc elhelyezkedését az agyban, az elváltozások biológiai értelmét, és hogy milyen tüneteket tapasztal az érintett az ún. konfliktus-aktív ráknövekedési, valamint a konfliktusmegoldás utáni gyógyulási helyreállítási szakaszban. Mivel az Új Orvostudomány egy tudományos, mérnöki precizitású rendszer, szükséges megjegyezni, hogy NEM ÉRVÉNYES balesetek, mérgezések, a természetellenes (abnormális vagy egyoldalú táplálkozás is), besugárzás, és (az ezekre visszavezethető) fejlődési rendellenességek következtében kialakuló elváltozásokra. A “SORSFORDÍTÓ” TERMÉSZETTÖRVÉNYEK: 1). http://ujmedicina.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=4&Itemid=10 |
FORRÁS: http://ujmedicina.hu/
