Szűcs Ildikó vagyok, közgazdász, négy gyermekes édesanya. Női egészség megőrzéssel, öngyógyítással foglalkozom.

A születés jelentőségéről

Amilyen a kezdet, olyan a vég. Világra jövetelünk mikéntje, majd újszülöttként való fogadtatásunk körülményei nem csak az „első benyomás” megismételhetetlen és kitörölhetetlen bevésődése kapcsán nyernek elsőrendű fontosságot életünkben. Megszületésünk, első lélegzetvételünk pillanatában egész sorsunk sűrűsödik össze. Ezt állítják az asztrológusok, akik a születésünk pillanatára felállított horoszkópunkból kiolvassák lelki minőségünket, adottságainkat, lehetőségeinket, majdani kihívásainkat, lehetséges nehézségeinket, világhoz, másokhoz való kapcsolódásainkat, vagy életutunk göröngyeit.
Bár tulajdonképp mehetünk hátrébb is az időben életünk, emberi sorsunk kezdetét kutatva, egészen a fogantatásunkig. Ki gondolná, hogy nemcsak születésünk, hanem fogantatásunk és magzatkori létünk történései is előhívhatók tudatunkból és ehhez még csak nem is kell ismernünk a szüleinket vagy a születésünkről őrzött történeteket? A modern pszichológia, a Hellinger terápia vagy Újjászületés légzések tapasztalatai szerint életünk kezdetének emlékei, szüleink érzelmei, szándékai, várakozásai testünkben/tudatunkban raktározódnak és nagyban meghatározzák későbbi viszonyulásunkat önmagunkhoz és a világhoz.
A fogantatástól a megszületésig tartó időszak a transzperszonális pszichológia komini rendszerében négy szakaszra bontható az alábbiak szerint:

1. A fogantatástól a vajúdásig, szülési görcsökig tartó időszak
2. A vajúdás
3. A kitolási szakasz avagy átjutás a szülőcsatornán
4. Lecsengés: a megszületést követő 2-3 nap

Hogy milyen problémákkal, nehézségekkel szembesülünk életünk során, hogyan viszonyulunk önmagunkhoz, szerepeinkhez, milyen a párkapcsolatunk, a szexualitásunk, az anyagi helyzetünk, az egészségünk, a születésünk folyamatától függ. Pontosabban, ha nem is függ tőle és nem is szigorú ok-okozati viszonyban áll, de egyértelműen ugyanazt a mintát mutatja. Minden folyamatnak van ugyanis kezdete, felfutása, csúcspontja és lecsengése is, ami megfeleltethető a fenti négy szakasznak.
Már a fogantatás kialakulását is érzelmi gátlások, családi programok, ellenállások akadályozhatják. Vagy épp ellenkezőleg, úgy jön létre, hogy az ellenállások a fogamzásgátlás megvalósulását gátolják. Az ember egész életére rányomja hatását, ha nem várják. Vagy az, ha valaki mást várnak. Lehet, hogy az egyik szülő ellenkező nemű utódot kíván. Lehet, hogy mindkettő a másik nemhez tartozó utódra számít, aminek hatása nemi identitásunkban, a másik nemre gyakorolt vonzerőnk, párkapcsolatunk sikerességében jelentkezik sok-sok év múltán.
A várandósság alatt a leendő szülő kétséggel, szorongással, gondokkal szembesülhet, amit a magzat magára vehet, amivel – tévesen- azonosulhat. A fejlődő baba közömbösséget is érzékelhet. Ezek a lelki konstellációk testi tünetekben, kisebb-nagyobb problémában is formát nyerhetnek a várandósság alatt mind az anya, mind a baba helyzetében (pl. a magzat farfekvése, méhlepény elöregedése, túl sok-túl kevés magzatvíz, magas vérnyomás).
Az érzések felvállalása, a babával való beszélgetés, a félelmek megváltozott tudatállapotban való feloldása, saját születési traumánk feldolgozása sokat segíthet abban, hogy a szülés természetesen, minden beavatkozástól mentesen, a maga rendje és ritmusa szerint induljon el. Könnyen szülni csak a saját ritmusunkban lehet, a saját testünkre hallgatva.
A születés második szakasza, a szülési görcsök, méhösszehúzódások megindulása szimbolikusan a döntési képességről szól. Az anyának el kell engednie magzatát. A babának döntenie kell, hogy meg akar születni a világnak. A szülés megindítása, hormonális szerekkel való stimulásása, gyorsítása, programozása mind problémákat eredményez lelki alkatunkban a későbbiekben.
A harmadik szakasz, a születés csúcspontja a születési csatornából való kijutásról szól . Könnyedén kicsúszhat a baba, vagy ellenállhat a kijövetelnek. Az édesanya és a gyermek összhangban együttműködve segíthetik illetve annak hiányában akadályozhatják egymást. A születés traumatikus élmény, a baba erős stressznek van kitéve a szűk csatornában, amelyből a kijutás egyáltalán nem garantált. Mégsem a császármetszés a megoldás. Épp ellenkezőleg. Ez a stressz, trauma egy nagyon fontos tapasztalattal látja el a hüvelyi úton megszülető gyermeket: a problémákkal való megküzdés tapasztalatával! Akit császármetszéssel hirtelen, készületlenül, átmenet nélkül kiemelnek az anyaméhből más helyzetekben is hajlamos lesz arra számítani, hogy más oldja meg helyette a problémát.
A negyedik szakaszban a csecsemő elhagyja az anyaméhet, és elvágják a köldökzsinórt . Az anyával való kapcsolat magával az élettel való kapcsolatot jelenti. Amikor ez a tapasztalat örömteli, meleg, kellemes, akkor azt az üzenetet hordozza, hogy a sok fáradtságnak meg van az eredménye, a sikert ünneplés követi. Amennyiben ez nem így történt, pesszimista, szkeptikus hajlamok alakulnak ki. A problémák előtti megbénult toporgás, értelmetlenség, reménytelenség érzése vagy a dolgok félbehagyása, sikerünk elszabotálása, a sikert megelőző pillanatokban való kiugrás. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, mennyire fontos ezekben az első órákban, napokban a gyengédség, az érintés, az anyával való szoros testi kapcsolat.
Amennyiben születésünk folyamatában energiablokkok keletkeztek, azok felismerésével, megváltozott tudatállapotban való tisztításával, párhuzamos tapasztalatok, programok kialakításával új folyamatok, gyógyulás indíthatóak a felnövekvő gyermek és a család életében. Ennek egyik bevált módja a rebirthing, az újjászületés légzés.